A nem gyógyszeres fájdalomcsillapítás lehetőségei

A szülés szabadsága – alternatív fájdalomcsillapítási lehetőségek

A szülés szabadságához hozzá tartozik, hogy a várandós nő a megfelelő információk birtokában úgynevezett “informált” döntést hozhasson saját testi-lelki-szellemi jólléte felől, és nem utolsó sorban kisbabája szervezetének, egészségének érdekében formálhasson véleményt. Amikor a fájdalomcsillapítás lehetőségeiről érdeklődünk, a palettán elsősorban az olyan módszereknek kell szerepelniük, melyek nem teszik ki sem az anya, sem a baba szervezetét terhelésnek, illetve egészségügyi kockázatnak.

A felesleges beavatkozások ott kezdődnek, hogy sokszor nincs elég türelem a rendszerben, hogy anya és baba a maga ritmusában haladhasson. Az alkalmazott szerek pedig a méhlepényen keresztül a baba szervezetébe is elérnek. Számos kutatás bizonyítja, a beavatkozások növelhetik egyes nehézségek, megbetegedések rizikófaktorát mind az anya mind a baba számára.

A gyógyszer-alapú fájdalomcsillapítással kapcsolatosan a legfontosabb kockázati tényező, amiről tudnunk kell, hogy minden, ami az anya szervezetébe vajúdás során bekerül, abból a kisbaba is részesül. Amíg a baba az anya pocakjában van, a méhlepényen keresztül mindenből kap, ráadásul a felnőtt anyai szervezetre méretezett dózis alapján. Mindeközben a baba méreganyagokat szűrő szervei még nem működnek tökéletesen, így például a mája sem bír még olyan védőfunkcióval, mint a későbbiek során. Az alternatív fájdalomcsillapító módszerek között szerepel a bizalommal teli légkör, a társas támasz, legyen az szakember vagy hozzátartozó által is szolgáltatott, a szabad mozgás, a vízben szülés, az aromaterápia, és nem elhanyagolható a pozitív kommunikáció szerepe sem, hiszen a szülő nő módosult tudatállapota miatt minden, amit hall szuggesztíven hat.

Belső fájdalomcsillapító rendszerek

A farmakológiai fájdalomcsillapítás a kockázati tényezők és kellemetlen mellékhatások mellett számos hátránnyal is bír, mind az anyai, mind az újszülött csecsemő szervezetét illetően. Legyen szó mesterséges oxitocinról, fájdalomcsillapító gyógyszerről, vagy epidurális anesztéziáról, az ilyen szerek a szülés pozitív érzelmi oldalát szétzilálhatják, melynek mind az anya mind a baba oldalán messzire nyúló hatásai lehetnek. Fontos tudni azonban, hogy vannak olyan helyzetek, melyben a megfelelően adagolt szerek jótékonyan hatnak, a szükséges segítséget adják meg az anyai szervezetnek, és előre viszik a szülés-születés folyamatát, azonban Magyarországon ma a túlzó használatuk a jellemző.

Ahhoz, hogy a szülő nő a megfelelő érzelmi-hangulati állapotba kerülhessen, szükséges, hogy viszonylag kipihent legyen, illetve hogy olyan környezeti tényezők vegyék körül, melyek nem hatnak rá fenyegetőleg. A fenyegető ingerek, a külső kontrollal próbálkozó, félelmet keltő környezet, egészen a szülészeti erőszakig lelassítják, vagy egészen leállíthatják a vajúdás folyamatát. Továbbá leállítják a belsőleg termelődő fájdalomcsillapító hormonok termelődését, melyek a megszülető gyermekkel kapcsolatos örömérzetért is felelősek.

Érdemes az anyai szervezetben természetes módon termelődő fájdalomcsillapító hormonokra támaszkodni, hiszen ezek nem hogy kockázatmentesek, de számos rövid, illetve hosszú-távú előnnyel is járnak. Olyan hormonokkal társulnak, melyek az anya-baba között fennálló kapcsolódás örömteliségét növelik, illetve azért a felelnek, mely jutalmazó pszicho-emotív hatásért felelnek, mely a szülés utáni pillanatokban akár az extázisig fokozódik, és érzelmi csúcsélményt ad.

Az anya-baba kötődés örömtelibbé tételét a külsőleg beadott, túladagolt oxitocin, vagy a fájdalomcsillapítással „lebutított” anyai szervezet nem tudja elvégezni. A belsőleg termelődő oxitocinnak ugyanis perifériás és centrális keringése is ismertes, és a vér-agy-gáton a külsőleg beadott oxitocin nem hatol át, viszont az agy észleli, hogy van, nem kell többet termelni. Így a szervezet elesik a oxitocinnal együtt termelődő, például belsőleg termelődő fájdalomcsillapító hormonok termelődésétől is.

Bizalommal teli légkör

Azt mondják, minden nő tudja, hogyan kell szülni, és minden kisbaba tudja, hogyan kell megszületni. Ahhoz, hogy a nő hozzáférjen saját intuitív, ősi tudásához, biztonságban kell éreznie magát. A nő biztonságérzetét hatékonyan növeli a megfelelő társas támasz. Az apás és a dúlás szülésekről is elmondható, hogy kutatások szerint apa vagy dúla jelenléte mellett a nők pozitívabb szülésélményről számolnak be. Hiszen ilyen helyzetben a folyamatos érzelmi támogatást külön személy “végzi” a szülés során. Vannak olyan bába-szülésznők is, akik szülésznői feladataik mellett érzelmi támogatást is adnak. A támogató személy emellett kíséri és támogatja a nőt az aktuálisan fellépő igényei mentén: legyen az simogatás, masszírozás, támasztás, megtartás, itatás, és a lista folytatódhat.

A belső fájdalomcsillapító rendszerekre való támaszkodáshoz nem csak a szülő nő, hanem az őt körülvevő személyek biztonságérzetére is szükség van. Amennyiben bárki a jelenlévők közül, esetleg maga a szülészorvos nem hisz a női szervezet tudásában, nem látott elég háborítatlan szülést, esetleg maga is fél a fájdalomtól, nem fog tudni megfelelő környezetet biztosítani. Esetleg puszta jóindulatból meg akarja menteni a nőt a fájdalomtól, akkor is, amikor az nem indokolt, és így valójában elvesz tőle valamit.

A születés hatásai messze túlmutatnak a szülés, és az utána következő hatodik heti viziten, melyen csak az édesanya jelenik meg. Ezek a hatások sokszor rejtve maradnak a szülészorvos elől, mely vákuumban tarthatja a szakma szemléletét a szülés-születés folyamatával kapcsolatban. Ez nem jelenti azt, hogy nincs olyan orvosokra nagy szükség, akik magabiztosan tudják műtéti úton világra segíteni a kisbabákat, vagy értenének a beavatkozások működtetéséhez. Azt jelenti, nagy szükség van olyan orvosokra, akik magabiztosan kísérnek beavatkozás-mentes szüléseket is, vagy épp dönthetnek úgy is, hogy ezt a szintén szakavatott bába-szülésznőkre bízzák.

Belső világ

Az alternatív fájdalomcsillapítás a szülőszobán a szülés pszichés tényezőinél kezdődik, a nő világba és önmagába vetett hitére épül. A szüléshez szükséges ősbizalom-érzet tehát nem a vajúdás pillanatában induló történet, hanem a nő kislánykora óta zajlik, és vannak események, melyek erősítik (így a gyermekkori szerepjátékok, a szerelem, a pozitív élmények a szexben, a fészekrakás lehetősége, stb.) illetve vannak, amelyek csorbítják (így az abúzus bármely formája). Míg a trauma ismétlődésére is van esély, úgy minden szülés egy lehetőség gyógyulásra és megerősödésre is.

A belső világ erőforrásai felé fordulás is könnyebbséget tud hozni a vajúdás során, legyen szó vizualizációs technikákról, így relaxációban, vagy meditációban megjelenő belső képekről, melyek a szüléshez, születéshez kapcsolódnak. Ilyenek például a vízzel, vagy a virágnyílással kapcsolatos képek, de egyedi tartalom is lehet, ami a nőt előre segíti, ami erőt ad neki.

A légzés megváltoztatása is lehet ilyen, előrevivő technika, azonban az előre betanult technikákkal óvatosan kell bánni, hiszen a szülést elsősorban a módosult tudatállapot segíti, a memóriából történő előhívás pedig ez ellenében hathat. Ami ösztönösen, akkor és ott jön, az viszont aranyat ér.

A bizalommal teli légkörben az érzelmek kifejezése is lehetségessé válik a nő számára. Vajúdás közben, az összehúzódások közti szünetben megélhet fáradságot, vagy épp az ellenkezőjét, hirtelen erősödő feldobottságot. Érzelmi kitörései lehetnek, és a sírásról a düh megjelenéséig bármi előfordulhat. Ha a nő a feltörő érzelmeinek szabad utat engedhet, akkor az a babának is szabadabbá teszi az útját.

Legfontosabb a szabad testhelyzet

A szülés művészete finoman hangolt eseménysorozat, agyunk ősi részeit aktivizálja, míg a tudatos, viselkedős, jó-kislányos énünket kikapcsolja. A háborítatlan szüléshez olyan emberekre, környezetre és ingerekre van szükség, amelyek a természetes fájdalomcsillapításért felelős rendszereket aktivizálják, illetve szabadon hagyják működni. Amelyek mellett a szülő nő ellazulhat, meztelenkedhet, különféle furcsa, gyomorból jövő hangokat hallathat, és olyan test-helyzeteket vehet fel, amilyet szeretne, vagyis amit a saját teste/szülése épp diktál.

A megfelelő testhelyzet felvétele és váltogatása alapvető tényezője az örömteli szülésnek. A szülési szabadságát gyakorló nő úgy mozog, ahogy a teste diktál: ugyanis a szülési fájdalmat kihasználja, mert az mutatja meg neki az utat, hogy hogyan kerülhetőek el a sérülések. Általában a gravitációs hatást kihasználó test-helyzetek segítenek, de olyan is előfordul, hogy a természetes gátvédelmet épp az szolgálja, ha a gravitáció ellenében, például ágyban fekve szül a nő. A vízben szülés természetes módon fájdalomcsillapító hatású. Az aromaterápia pedig különféle természetes alapú illatanyagokkal képes a szülés különféle szakaszaira reagálni, a megfelelő lelki hangolódás mellett testi folyamatokat stimulálni, hiszen az orron keresztül az illatanyag az agyba is eljut, és kifejti hatását.

Ős-bizalom a szülésben

Az alternatív fájdalomcsillapítás a szülőszobán a szülés pszichés tényezőinél kezdődik, a nő világba és önmagába vetett hitére épül. A szüléshez szükséges ősbizalom-érzet tehát nem a vajúdás pillanatában induló történet, hanem a nő kislánykora óta zajlik, és vannak események, melyek erősítik (így a gyermekkori szerepjátékok, a szerelem, a jó élmények a szexben, a fészekrakás lehetősége, stb.) illetve vannak, amelyek csorbítják (így az abúzus, vagy erőszak bármely formája). Míg a trauma ismétlődésére is van esély, úgy minden szülés egy lehetőség gyógyulásra és megerősödésre is.

Félelem-feszültség-fájdalom köre

A szülőszobán megjelenő félelem a nő testében feszültséget hoz létre, az izomfeszültség pedig fokozza a fájdalomérzetet. Ezzel szemben a nyugalom, a biztonság és a bizalom légkörében az anya két összehúzódás között ellazíthatja izmait, méhe simaizomzata regenerálódhat, a következő, hatékony kontrakcióra készülhet, és a fájdalomcsillapító endogén ópiátok, belsőleg termelődő hormonok is épp ilyenkor termelődnek.

Gátmetszésről

A gátmetszésről szintén elmondható, hogy még ma is túl nagy számban fordul elő kórházainkban. Kutatások bizonyítják, a gátmetszésen átesett nők szüléssel való megelégedettsége is csökken, érzelmileg kimerítőbb szülésről számolnak be, mint a gátmetszésen nem átesett nők. A posztpartum időszakban nagyobb gyakoriságban számolnak be a közösülés fájdalmasságáról, és előfordul, hogy PTSD (poszt-traumás stressz szindróma) tüneteit tapasztalják magukon.

Aranyóra: a találkozás

A beavatkozás-mentes szülés, mely a maga ritmusában zajlik, az aranyóra megvalósulására is a lehető legjobb lehetőséget adja. Anya és baba szervezete nincs kábító hatású szereknek kitéve, nem kell további beavatkozásokon átesniük, így leginkább megvalósulhat mind fizikai, mind pszichés értelemben a találkozás. A beavatkozás-mentes szülés-születés hormonális íve a leginkább ideális arra, hogy az anyát eufórikus érzések töltsék el szülését követően, a baba pedig a lehető legmegerősítőbb módon készülhessen fel a méhen kívüli életre.

Szerző: Ördögh Csilla

A cikk a BabaPatika magazinba írt, A szülés szabadsága – alternatív fájdalomcsillapítási lehetőségek és a Szülés közben történő beavatkozások távolhatásai című cikkeim szövegét is tartalmazza.

A képek innen: Pinterest